Libi-tour

2016. július 12-én, reggel kórusunk újabb Libi-tourra indult.

Az egész napos utazás után estére érkeztünk Waiblingenbe, ahol a finom vacsora után énekes városnézésre indultunk. A kávézók, éttermek teraszán üldögélő alkalmi közönségünk érdeklődve fogadta dalra fakadásunkat, amit tapssal is jutalmaztak. Sétánk után még meglátogattuk a szállás mögött lévő sörkertet, ahol az utazás fáradalmai a hangulaton mit sem rontottak.

Szerda reggel ismét buszra szálltunk, Baja franciaországi testvérvárosa, Argentan felé vettük az irányt. Útközben Reimsbe tettünk kitérőt, ahol megtekintettük a katedrálist. Ez a gótikus templom az ország egyik legfontosabb építészeti remekműve, évszázadokig itt koronázták a francia királyokat. Nem hagyhattuk ki itt sem az éneklést, így a katedrális előtti teret zengettük meg, ahol pillanatok alatt lelkes közönségre tettünk szert. Argentanba az esti órákban érkeztünk.

Csütörtök reggel kellemes ébresztésben volt részünk, kórusunk három tagja francia nevelőnővé változott át, természetesen tolmácsoltak is, hogy ne okozzon nehézséget a feladat megoldása. Délelőtt ünnepi szabadtéri fellépésre indultunk a belvárosi parkba. Változatos repertoárral készültünk, meglepetésként pedig elénekeltük Kodály Zoltán: A szabadság himnusza című kórusművét (Marseillaise). A francia közönség mosolyogva fogadta műsorunkat, amit tapssal és gratulációkkal jutalmaztak. Ezt követően közös piknikre indultunk a BajArgentan egyesülettel, ami kitűnő hangulatban zajlott. A délutáni városnézés után még várt ránk egy koncert, amit a Saint Germain templomban adtunk. Különleges élményt nyújtott számunkra, amikor Gabriel Fauré: Jean Racinejét a közönség velünk együtt énekelte. A koncert végén kórusunk álló tapsot kapott.

Pénteken Domfrontba látogattunk, ahol a délelőtti órákat városnézéssel töltöttük. Megnéztük a városházát, ellátogattunk a piacra, teszteltük az akusztikát a Saint Julien templomban, ahol az esti koncertünket adtuk. Délután, az ebéd utáni fűben sziesztázást követően a Calvados Lauristonba látogattunk, ahol cidert és calvadost kóstolhattunk. Hat órától templomi éneklésünk következett, ami kórusunk egybehangzó véleménye szerint az év legjobban sikerült koncertje volt. Hatalmas motivációt kaptunk, hiszen egy meglepetés vendégünk érkezett, Cécile, a Lille-i Ad Libitum vezetője. A koncert végén közös italozásra invitált bennünket a templom plébánosa, ezt követően pedig visszaindultunk a szállásra. Vacsora után közös gitáros éneklés következett, miközben a francia nevelőnők által kijelölt „Dögös nap” ruhaválogatásával bajlódtak a lányok.

Szombaton, a dögös napon dögös programok vártak bennünket. Mont-Saint-Michel a La Manche csatorna árapálysíkságából kiemelkedő sziget, ami egy kilométerre helyezkedik el Franciaország normandiai partjaitól. A pici utcák, a kolostor egy teljesen más világot tárt elénk. Természetesen a kolostor falain belül is énekeltünk egyet.  Délután tovább utaztunk Saint-Maloba, ahol fürdőzést ejtettünk meg az óceánban. Rövidnadrágban, szoknyában vettettük bele magunkat a vízbe, némi éneklés keretein belül. Volt időnk egy rövid városnézésre is, ahol az óváros épületeiben, utcáiban gyönyörködhettünk. Este a szálláson fakultatív jelleggel homokvárat lehetett építeni a cipőkből kiöntött strandról hozott alapanyagból.

Vasárnap reggel becsomagoltunk, bőröndjeinket a buszra vonszoltuk, majd elindultunk Párizs felé. Talán nem véletlen, hogy annyi ember szeretett ebbe a városba. A nap fénypontja egyértelműen a Notre-Dame volt. A kívülről is hatalmas épület még nagyobbnak tűnt belülről. Szédületes magasság, fantasztikus díszítés, leírhatatlan légtér. Szinte hihetetlen, hogy ember ilyen remekművet tudott alkotni. A Notre-Dame előtti téren átélt éneklésbe kezdtünk, ami pillanatok alatt érdeklődő, videózó közönséget vonzott körénk. Ezt követően tettünk egy sétát a Szajna partján, majd a metróban énekléssel szórakoztattuk magunkat. Párizsi kitérőnk után folytattuk utunkat Waiblingen felé. A hosszú úton előkerültek a jól ismert játékok, és jókat szórakoztunk a héten készített fotókon. A német testvérváros finom vacsorával várt bennünket, majd ágynak dőltünk az Inselben.

Másnap reggel énekes búcsút vettünk vendéglátóinktól, majd elindultunk haza.

Egy ilyen utazás minden kórus számára hatalmas élmény. Számunkra is az volt.